A túrákon alvás során a paplant a hálózsák, az ágyat a túramatrac jelenti. A manapság népszerű önfelfújós matracok nevüket egy félreértésből kifolyólag kapták: nem arra utal az elnevezésük, hogy saját maguktól kellő keménységre fújódnak fel a szelep kinyitásakor, hanem hogy önnek, kedves felhasználónak kell felfújnia őket használat előtt.
Persze, valamennyi levegő azért beáramlik a szorosan összetekerve tárolt matracba a szelep nyitásakor, de az nem garantál elegendő feszességet - rá kell erősíteni önerőből, saját tüdőből. Mégis, ezek a matracok nyújtják a túrákon, saját sátorban elérhető legnagyobb kényelmet: 2-5 centiméteres vastagságukkal nem csak kényelmes fekhelyet szolgáltatnak, hanem ez a vastagságú levegőréteg kiválóan szigetel is Akár egy jeges gleccser felszínére vert sátorban is kellemes álmunk lehet - egy megfelelő matracon.
A képlet másik fontos eleme a hálózsák. Reggel a sátorban ébredve, az erdő vesz körül, minden rendben van, az élet egyszerű és gyönyörű: egyetlen dolgunk van csupán: hogy az álmot kitörölve szemünkből az újabb kalandba vágjunk bele. De az, hogy mennyire kipihenten tesszük ezt, nagyban múlik az éjszakai alvás minőségén. A pihentető alvás rengeteget számít a vándortúrákon.
A hálózsákot mindig szárazon csomagoljuk el – ha megtehetjük, akkor reggelente kifordítva pár percet szárítsuk meg a Nap sugaraival. A hátizsákban helyet nyerhetünk, ha kompressziós tokba csomagoljuk el – ezzel összenyomhatjuk a zsák térfogatát, kipréselve belőle a levegőt. A zsákot mindig gyűrjük a tokba, soha se hajtogassuk, mert ezzel megelőzhetjük azt, hogy a hajtásoknál elvékonyodjon a töltőanyag. A Vándortúráról hazatérve a hálózsákot a tokjából kivéve, kiterítve vagy lazán összehajtva tároljuk, így sokkal tovább megőrzi hőszigetelő képességét, s sokáig kínál mély, nyugodt alvást túráink során.